2013. augusztus 22., csütörtök

Médiatábor 2013.

Most először a Balatonon. Siófokon. És ott mégis mit lehet csinálni a stírölésen és pancsoláson túl? Majd meglátod!

Az üdülőt a családi átlaghoz képest zökkenőmentesen találtuk meg(pedig erősségünk a kis utcákba bonyolódás,legutóbb Dunaharasztit fedeztük fel columbusi módon akaratlanul). Bent fogadott a meglepetés,dél helyett már megvolt háromnegyed egy,de bent csak pár ember fogadott,főleg tavalyról. A mag.

Harmadszor ment végig a kör,harmadszor válaszoltam,hogy mit várok a tábortól,újaknak szia Bendegúz. Aztán jöttek az ismerkedős játékok,egymás bemutatása első szám első személyben,testvérek,állatok száma,lakhely,mint holmi botcsinálta APEH-ellenőr. Az ismerkedés,ráhangolás megvolt,újra együtt volt a Klikk,boldogság,jókedv,esszenciális Médiatábor hangulat(hogy modorosan szóljak).

Másnap két ásítás között jogi továbbképzésen vettünk részt a médiával kapcsolatban. Ízelítőt kaptunk abból mire is kell egy újságírónak figyelnie ha nem szeretne bíróságra rohangálni minden egyes cikke után ,megtudtuk miért fog drasztikusan megváltozni az újságírók élete szeptembertől,véleményt mondhattunk. Nekem külön érdekes volt ez a beszélgetés mert szívesen elképzelném magam mint újságíró,bár az egészen más kérdés,hogy a világ melyik pontján...

Délután rádióztunk,akinek volt ehhez kedve kipróbálhatta a hangját mint bemondó(én ezt a lehetőséget inkább passzoltam),tudósítottunk mesékből,és főleg sokat röhögtünk. Az akkor még nagyon hideg Balatonban mártózás után elgyalogoltunk Siófok külvárosába,meghallgatni egy "élőzenés koncertet". A csűrdöngölés hajnalba nyúlóan folyt,mi éjfél fele inkább ott hagytuk a playbackmestert s az időközben megismert Jézust(nem összekeverni a názáreti rokonával)- aki állítása szerint már harmadszor tért vissza a Túlvilágról-és az ijesztő külsejű embert akinek azon kérdésére,hogy honnan jöttünk,kreatív fantáziával válaszoltunk(ő értékelte)...

Másnap délelőtt Rábai Balázs volt a vendég,akivel nagyon jót beszélgettünk. Szerény ember benyomását keltette aki nem volt elszállva magától s nem egy szentimentális kiselőadást tartott arról,hogy ő a rengeteg tanulásnak,kemény munkának köszönheti a sikereit,nem egy másfél órás egosimogatást adott le. Tulajdonképpen az ilyen dolgok miatt szeretem a Médiatábort,a vendégek miatt akik nem a tutit jönnek megmondani a kis taknyosoknak,hanem érdeklődéssel fordulnak felénk. Ilyen volt tavaly Ipper Péter, a Rábai Balázzsal eltöltött délelőtt a vele való beszélgetéshez volt hasonló.

Délután megtudtuk milyen nehéz bekerülni a Színművészeti Egyetemre,Ballér Biankától aki szeptembertől ott fog tanulni. Aztán mi is kipróbálhattuk a színészetet,szűkös határidőn belül kellet kihoznunk előre megírt karakterekből egy darabot. Közben jókat nevettünk és itt sem azt éreztük,hogy Bianka mint aki a Színműre fog járni,feljogosítva érezte magát arra,hogy dirigáljon,megmondja a frankót. Ezután verseket szavalt,de úgy,hogy libabőrösek lettünk a hallgatása közben...

Másnap jött a rádiózás. Kissé sótlannak éreztem a stúdióban töltött időt, tavaly tulajdonképpen ugyanezt láttuk csak nem Siófokon hanem az Ajtósi Dürer soron Pesten.  De persze ha valaki szeretne ezzel foglalkozni annak minden bizonnyal élvezetes volt a frissen indult Balaton és Part FM stúdiójának meglátogatása,engem valamiért hidegen hagy a rádiózás.


Ezt követte a hagyományos fotós foglalkozás,a hagyományok nélkül. Most nem fényképezhettünk,ismerkedhettük meg a fotós kellékekkel,volt viszont önfényező rizsa, önmagunk állításaira percenkénti rácáfolás, a Siófoki Hírek főszerkesztőjének előadásában. Persze ez csak magánvélemény.

És eljött a tábor legmonumentálisabb feladata, a filmkészítés. A feladatot most bonyolította,hogy forgatókönyvvel kellett előrukkolnunk,ami nagyban segített volna a forgatáson. Volna. A fél napos a tanácstalanság és veszekedés után fél óra alatt meg is alkottuk a történetet(erős segítséggel,persze)a gyakorlati kérdéseket pedig az imprózás megoldotta,szerintem nem volt szükség a mű előre megtervezésére,látva a végeredményt.

Majd eljött az Utolsó Vacsora,az utolsó együtt töltött teljes nap,mikor már túl voltunk mindenen,már csak a vágók dolgoztak,mi inkább jól éreztük magunkat ezen a nyáron együtt, remélhetőleg nem utoljára...


Más volt ez a tábor mint az előzőek de közben mégsem. Lehet,hogy idén nem a nagykovácsi szocreál kastélyban,vagy egy takaros budai kollégiumban volt,lehet,hogy most nem a köztévé stúdiójában szitkozódtunk azon,hogy milyen bunkó itt mindenki,vagy az origoban hallgattunk szájtátva előadást. Lehet. Ennek ellenére ugyanolyan jól ha nem jobban éreztem magam. Mert sok dolog nem változott:Benedek Ági lelkesedése,a tábori arcok,a jó beszélgetések,egyedi programok,az esszenciális Médiatábor hangulat(hogy modorosan szóljak).

Nincsenek megjegyzések: