Médiatábor 2013.

Most először a Balatonon. Siófokon. És ott mégis mit lehet csinálni a stírölésen és pancsoláson túl? Majd meglátod!

Az üdülőt a családi átlaghoz képest zökkenőmentesen találtuk meg(pedig erősségünk a kis utcákba bonyolódás,legutóbb Dunaharasztit fedeztük fel columbusi módon akaratlanul). Bent fogadott a meglepetés,dél helyett már megvolt háromnegyed egy,de bent csak pár ember fogadott,főleg tavalyról. A mag.

Harmadszor ment végig a kör,harmadszor válaszoltam,hogy mit várok a tábortól,újaknak szia Bendegúz. Aztán jöttek az ismerkedős játékok,egymás bemutatása első szám első személyben,testvérek,állatok száma,lakhely,mint holmi botcsinálta APEH-ellenőr. Az ismerkedés,ráhangolás megvolt,újra együtt volt a Klikk,boldogság,jókedv,esszenciális Médiatábor hangulat(hogy modorosan szóljak).

Másnap két ásítás között jogi továbbképzésen vettünk részt a médiával kapcsolatban. Ízelítőt kaptunk abból mire is kell egy újságírónak figyelnie ha nem szeretne bíróságra rohangálni minden egyes cikke után ,megtudtuk miért fog drasztikusan megváltozni az újságírók élete szeptembertől,véleményt mondhattunk. Nekem külön érdekes volt ez a beszélgetés mert szívesen elképzelném magam mint újságíró,bár az egészen más kérdés,hogy a világ melyik pontján...

Délután rádióztunk,akinek volt ehhez kedve kipróbálhatta a hangját mint bemondó(én ezt a lehetőséget inkább passzoltam),tudósítottunk mesékből,és főleg sokat röhögtünk. Az akkor még nagyon hideg Balatonban mártózás után elgyalogoltunk Siófok külvárosába,meghallgatni egy "élőzenés koncertet". A csűrdöngölés hajnalba nyúlóan folyt,mi éjfél fele inkább ott hagytuk a playbackmestert s az időközben megismert Jézust(nem összekeverni a názáreti rokonával)- aki állítása szerint már harmadszor tért vissza a Túlvilágról-és az ijesztő külsejű embert akinek azon kérdésére,hogy honnan jöttünk,kreatív fantáziával válaszoltunk(ő értékelte)...

Másnap délelőtt Rábai Balázs volt a vendég,akivel nagyon jót beszélgettünk. Szerény ember benyomását keltette aki nem volt elszállva magától s nem egy szentimentális kiselőadást tartott arról,hogy ő a rengeteg tanulásnak,kemény munkának köszönheti a sikereit,nem egy másfél órás egosimogatást adott le. Tulajdonképpen az ilyen dolgok miatt szeretem a Médiatábort,a vendégek miatt akik nem a tutit jönnek megmondani a kis taknyosoknak,hanem érdeklődéssel fordulnak felénk. Ilyen volt tavaly Ipper Péter, a Rábai Balázzsal eltöltött délelőtt a vele való beszélgetéshez volt hasonló.

Délután megtudtuk milyen nehéz bekerülni a Színművészeti Egyetemre,Ballér Biankától aki szeptembertől ott fog tanulni. Aztán mi is kipróbálhattuk a színészetet,szűkös határidőn belül kellet kihoznunk előre megírt karakterekből egy darabot. Közben jókat nevettünk és itt sem azt éreztük,hogy Bianka mint aki a Színműre fog járni,feljogosítva érezte magát arra,hogy dirigáljon,megmondja a frankót. Ezután verseket szavalt,de úgy,hogy libabőrösek lettünk a hallgatása közben...

Másnap jött a rádiózás. Kissé sótlannak éreztem a stúdióban töltött időt, tavaly tulajdonképpen ugyanezt láttuk csak nem Siófokon hanem az Ajtósi Dürer soron Pesten.  De persze ha valaki szeretne ezzel foglalkozni annak minden bizonnyal élvezetes volt a frissen indult Balaton és Part FM stúdiójának meglátogatása,engem valamiért hidegen hagy a rádiózás.


Ezt követte a hagyományos fotós foglalkozás,a hagyományok nélkül. Most nem fényképezhettünk,ismerkedhettük meg a fotós kellékekkel,volt viszont önfényező rizsa, önmagunk állításaira percenkénti rácáfolás, a Siófoki Hírek főszerkesztőjének előadásában. Persze ez csak magánvélemény.

És eljött a tábor legmonumentálisabb feladata, a filmkészítés. A feladatot most bonyolította,hogy forgatókönyvvel kellett előrukkolnunk,ami nagyban segített volna a forgatáson. Volna. A fél napos a tanácstalanság és veszekedés után fél óra alatt meg is alkottuk a történetet(erős segítséggel,persze)a gyakorlati kérdéseket pedig az imprózás megoldotta,szerintem nem volt szükség a mű előre megtervezésére,látva a végeredményt.

Majd eljött az Utolsó Vacsora,az utolsó együtt töltött teljes nap,mikor már túl voltunk mindenen,már csak a vágók dolgoztak,mi inkább jól éreztük magunkat ezen a nyáron együtt, remélhetőleg nem utoljára...


Más volt ez a tábor mint az előzőek de közben mégsem. Lehet,hogy idén nem a nagykovácsi szocreál kastélyban,vagy egy takaros budai kollégiumban volt,lehet,hogy most nem a köztévé stúdiójában szitkozódtunk azon,hogy milyen bunkó itt mindenki,vagy az origoban hallgattunk szájtátva előadást. Lehet. Ennek ellenére ugyanolyan jól ha nem jobban éreztem magam. Mert sok dolog nem változott:Benedek Ági lelkesedése,a tábori arcok,a jó beszélgetések,egyedi programok,az esszenciális Médiatábor hangulat(hogy modorosan szóljak).

Médiatábor 2012-Élménybeszámoló

Aki az elmúlt időben olvasta ezt az aktívnak nem nevezhető blogot az hallhatott róla,hogy tavaly részt vettem a Médiatáborban. Aki olvasta az tudja,hogy nagyon élveztem azt az egy hetet Nagykovácsiban. Rengeteg olyan dolgot láthattunk és hallottunk amit amúgy nem biztos,hogy alkalmunk lett volna, kezdve a Magyar Rádión és a Tv2 székházon át egészen az MTI-ig. Nem volt kérdéses,hogy idén is részt veszek Benedek Ági táborában. A helyszín ezúttal A Gellért-hegy lába, azon belül is egy nagyon takaros lánykollégium a Ménesi úton, a téma pedig: fiatalok a médiában.

Előzetesben egy kis infó rólam: félek az új dolgok kipróbálásától. Ezért nem is csoda,hogy az indulás napján hoztam a formámat, gyakorta feltettem magamnak a kérdést,hogy biztos jó ez nekem? A "tavaly is milyen jól érezted magad" bátorítás sovány vigasz volt,hisz az oly' régen volt az, mondogattam. Úgyhogy nem kevés idegeskedéssel telt el az út a festői Salgótarjántól nagy,nyüzsgő Budapestig.

 De a félelem azon nyomban elillant amint megpillantottam a tábor alapító anyját Ágit. A Szia,hogy vagy kösz,jól kérdések után elbúcsúztam édesanyámtól és elfoglaltam a szállásomat. Itt ért az első meglepetés, miszerint mennyire kulturáltak a szobák. A szállás mellé járt az ízesen és kedvesen beszélő régivágású kollégium-igazgató, Barna bácsi a bentlakóknak Barna bá. Nemsokára a két fiatalabb táborvezető pg és Mesi is megérkezett, akikről már tavalyról tudom,hogy nagyon jófejek. A szobatársam Ákos lett akit nagyon szimpatikusnak találtam, jókat lehetett vele éjszakákba nyúlóan beszélgetni.

Amint összegyűlt a Csapat(amely elhagyott néhány régi tagot de kiegészült újakkal) kezdetét vette a tavalyról megismert ismerkedő kör,ahol mindenki elmondta,hogy kicsoda, és,hogy mi köze van a médiához. Ezt néhány ismerkedős játék követte,ahol kölcsönösen megismertük egymás szokásait,hobbijait.

A délután a nyakunkba vettük az utcát mivel tőlünk néhány száz méterre található a budai arborétum,ahol Kovács Tibor zoológus tartott nekünk előadást és beszélgettünk a környezetvédelem fontosságáról. Majd elfogyasztottuk a nekem is ízlő(ez már tényleg nagy szó!) vacsorát.

A második nap egy utazós nap volt, a reggeli beszélgetőkör után(ahol unokatestvérem Misu is csatlakozott hozzánk) elvillamosoztunk az origo szerkesztőségébe,ahol Sáling Gergővel az origo főszerkesztő-helyettesével beszélgettünk. Szerintem ez volt a tábor egyik legjobb programja, a tavalyi Blikk Onlineal ellentétben itt nem vettek minket palira, őszintén és örömmel beszélgettek velünk. Rengeteg érdekes és hasznos információt tudhattunk meg a az origo és az index viszonyáról, megtudtuk,hogy miben különbözik az online és a nyomtatott sajtó,megtudtuk,hogyan épül fel egy szerkesztőség, és most már tudjuk,hogy a miniszoknyás női riporterek nagyobb eséllyel beszélhetnek egy vezető beosztású politikussal.

Ebéd után felkerestük a Keleti blokkot,ami egy nagyon hangulatos épület,teli szocreál fotelekkel, graffitikkel és igencsak különc alakokkal. De ami a lényeg, a Keleti Blokk ad otthont rengeteg online hallgatható rádiónak. Egy hosszú folyosó minden szobájában egy-egy stúdió székel. Mi három rádiót tekinthettük meg. A főleg mai popzenét játszó Hit the beat-et, a "mainstream" zene határán táncoló muzsikákkal dolgozó Muzsikus Rádiót és a kőkemény rockzenét játszó Motoroshangot. A HitTheBeat-ben egy életvidám 16 éves srác magyarázta el,hogy hogyan készíti a műsorokat és beszélt egy kicsit a rádióról. A Muzsikus Rádiónál két táborozót interjúvolt meg a műsorvezető, Pick Róbert aki amolyan kulturmissziót teljesít a rádiójában hallható zenék játszásával. Ez valakinek tetszik és valakinek nem. Én valahol a két véglet között vagyok mert ugyan tetszik,hogy ennyire komolyan gondolja amit csinál, viszont én kicsit erősnek érzem azt, ahogy arról vélekedik mi az értékes zene. Mert lehet,hogy sok embernek nem jön be a mai populáris zene, de szerintem ettől még nem kell minősíteni az ilyen zenét játszókat és hallgatókat, egyszerűen nem kell velük foglalkozni és irigykedni rájuk,hogy nekik mennyire jól megy annak ellenére,hogy nem csináltak semmit.

A Motoroshang Rádióban többünkkel (például velem) beszélgetett a két nagyon jófej műsorvezető. Nagyon rugalmasak voltak a témákat illetően az egyik percben még a zene a következőben már a testnevelés órák volt a téma. Ami nagyon tetszett a a három meglátogatott rádióban az a csapatmunka. Összedolgoztak, átjártak egymás műsorába, ha valakinek valami dolga akadt berakták a zenét és még sorolhatnám. Sok nagy rádióval ellentétben ők nem rivalizálnak egymással és nem a pénz  miatt csinálják ezeket a rádiókat, hanem azért mert tényleg élvezik azt amit csinálnak és szerintem ez nagyon tisztelendő.

A következő nap vendégek érkeztek hozzánk. Az első látogatónk az USA-ban nevelkedett, Ausztráliában 15 évet élő Ipper Péter volt, aki jelenleg egyetemi tanárként dolgozik. Szerintem ő egy zseni, nagyon érdekes dolgokat mesélt, tényleg kíváncsi volt ránk. Én, akinek gyengéje a koncentrálás azt vettem észre,hogy percek óta nem pislogok, olyan elmélyülten hallgattam, amit mondott. Szerintem zseniális előadó, az a fajta, akinek nem kell kiharcolnia a tiszteletet,hisz olyan érdekes dolgokat mond,hogy mindenki figyel rá. Megtudtuk,hogy milyen az élet az ismeretlen kontinensen. Szóba került korunk egyik legégetőbb problémája a rasszizmus is amiről sikerült remekül elbeszélgetnünk. Szerintem az Ipper Péterrel eltöltött délelőtt volt a tábor egyik legjobb programja, én egy hétig tudnám őt hallgatni.

Később Gimesi Dóri látogatott el hozzánk, akiről azt érdemes tudni, hogy ő az egyik írója a Kossuthon futó Időfutár nevű rádiójátéknak. Vele is nagyon jót beszélgettünk és hatalmasakat röhögtünk, amikor Dóri kiadta a feladatot, hogy alkossunk saját karaktereket. A beszélgetés előtt meghallgattunk egy részt az Időfutárból, véleményt nem tudok róla mondani, mert baromi rövid volt, körülbelül 12 perc. Ezt a programot is nagyon élveztem.

A nap lezárása ként eljött hozzánk az első néhány tábor egyik vezetője és ezerarcú újságírója Réz Gyuri, akivel minden tábor alkalmával találkozhattunk már valamilyen formában. Tavaly még mint a neon.hu néven futó online csitrimagazin idén meg mint a sziget.hu szerkesztőjeként. Idén a fesztiválokról beszélgettünk, meg tudtunk érdekességeket a nagy fesztivál hármasról(Sziget, Volt, Sound). Remek naplevezető volt ez a sajnos rövidre nyúlt beszélgetés.

A következő napot feláldoztuk a csapatmunka oltárán,(már ha létezik ilyen) hiszen filmet forgattunk. Nagyon nagy élmény volt ismét Emőkével dolgozni, aki tényleg úgy terelgetett minket, mint egy rendező. 

A hétfői nap a Magyar Televízió székházába látogattunk el. Itt a belépés előtt megtekinthettük a székház előtt tüntetők bázisát, ami ugyan már üres minden ami ott volt érintetlenül maradt.

Itt úgy látszik történt egy kis félreértés: azt hitték,hogy 20 leprás gyermek megy látogatóba hozzájuk, valószínűleg ezért néztek ránk olyan nagy undorral és tiltották meg,hogy bármihez is hozzáérjünk. Kezdésként ledarálták nekünk az MTV történetét majd megtekinthettünk egy kisfilmet amelyben Gundel Takács Gábor fényezi a királyi tévét. Ezután bevezettek minket egy stúdióba ahol többek között a híreket veszik fel de még csak a parkettára se léphettünk rá ami nagyon nagy visszaesés volt a tavalyi Tv2-höz képest ahol azokba a székekbe is beülhettünk ahol híres hírolvasó ülepek nyugodtak. A biztonsági őr veréssel fenyegette azokat aki hozzá mertek érni az egyik kamerához(pedig egyedül ennek a megtapizására kaptunk engedélyt a csoportvezetőtől). Majd az esőben átrohantunk a jelmeztárba. Az ottani "tárlatvezetés"  olyan volt mint amikor egy láncra vert kutyának egy különlegesen ízletes cupákot kínálnak amit pont nem ér el, de ha valahogy mégis megszerzi egy jó nagyot ütnek az orrára. Megmutatták a különleges ruhakölteményeket de arra sem adtak lehetőséget,hogy tüzetesebben megvizsgáljuk őket, az egyszerűbbeket netalántán felpróbáljuk. Ez azért kifejezetten különös, mert a jelmeztár már ruhakölcsönzőként működik, szóval jó pénzért bármelyik halandó hordhatja ezeket a ruhákat.

A "fergeteges" látogatás lezárásaként bohóckodhattunk green box előtt és híreket is olvashattunk majd bőrig ázhattunk az utcán.

Elázva és zéró életkedvvel tértünk vissza a szállásra ahol Dávid Ferenccel beszélgethettünk, aki a Kékpont drogprevenciós alapítványtól érkezett. Szerencsére nem a szokásos sablondumát mondta el amit már mindenki ismer, és csodák csodájára hírességek előtte-utána képeket se mutatott! Kötetlenül beszélgettünk a témáról, szívesen válaszolt a kérdéseinkre.

Másnap reggel Séllei Zsanett, alias Szeszil jött vendégségbe hozzánk akiről azt érdemes tudni,hogy fotós és régi táboros. Mesélt a fotózásról, megosztott néhány fontos dolgot, amit érdemes tudni ha az ember fotózásra adja a fejét. Ezek a tanácsok különösen hasznosnak bizonyultak hisz nekünk is fotóznunk kellet. Ez kifejezetten nehéz feladványnak bizonyult hisz alig volt rá időnk és a kollégium se nyújtott annyi lehetőséget mint amit a nagykovácsi kastély, de ennek ellenére remek képek születtek és nem mellesleg nagyon élveztük az egészet.

Később Herczeg Ferenc érkezett meg aki egy igazi életművész,utazó,fordító és orosz tolmács. Mivel kint töltött pár hónapot a ruszkik földjén bőven volt mesélnivalója. Mesélt a társadalmi különbségekről, az ott ért élményekről és fényképeket is mutatott. Ezenkívül mesélt kicsit az általa fordított könyvről, magáról a fordításról mint munka illetve a menekültek nehéz sorsáról is beszélt(mert a munkája részét képezi a menekülteknek segítés a beilleszkedésben).

Este a tavalyról ismert kötetlen bulizás következett ami akárcsak tavaly idén is jóra sikeredett. Annyira, hogy negyed hatkor sikerült lefeküdnünk és aludnunk 3 órát(amit egész jól viseltem.

Ezután a könnyes búcsú következett. Végigment a szokásos egymásnak jókívánság küldözgetés egy hosszú beszélgetőkör és megnéztük a képeket az elmúlt egy hétről. Ezután aki még hajnalban nem tette meg összepakolta a cuccait mindenkitől elbúcsúzott és hatalmas ürességgel a szívében elhagyta a tábor helyszínét.

Én akárcsak tavaly, idén is nagyon élveztem a Médiatábort. Egyszer se éreztem azt,hogy milyen jó lenne ha vége lenne ellentétben a legtöbb táborral ahol már megfordultam. Rengeteg új barátra tettem szert, rengeteget  

nevettem, és egy kicsit kimozdultam a mindennapok unalmából. Az már biztos,hogy jövőre is a táborozók sorát fogom erősíteni, mert a Médiatábor olyan mint a drog: ha egyszer rákapsz lehetetlen abbahagyni.

Lustavasárnap

Szóval vannak ezek a lustavasárnapok. Ilyenkor mindenki elhatározza,hogy akkor most elmegyünk kirándulni,kitakarítjuk a lakást ésatöbbiésatöbbi. Nyilvánvalóan az ilyen és ehhez hasonló elhatározásokból nem lesz semmi értékelhető, marad a tévénézés és az interneten történő szörfözés ami ugye sokkal biztonságosabb és kényelmesebb mintha a hullámok hátán szörföznénk.

A fekete dobozból az Australia Open monoton hangja szól mely nyögésekből és ütések hangjából áll össze. Én a Juxtapoz magazin weboldalát bámulom,meg a yammot,meg a facebookot,meg a 9GAG-et. Anya matat valamit a konyhában, de hát mi mást is csinálna? Ülök a  '90-es évekbeli örökölt Adidas melegítőmben meg a kedvenc Fradis pulóveremben. És körülbelül ennyi.

Záróra.

Nos, igen már megint ott tartunk, hogy hónapok óta nincs bejegyzés a blogon. Nem tudom miért de valahogy rengetegszer nem érzek késztetést arra, hogy írjak valamit. Most írhatnék a nyárról, arról, hogy ezentúl minden nap lesz friss bejegyzés de nem akarok hazudni. Inkább leírom mik a tapasztalataim az iskola első hetéről:


Új osztálytársak:
Többen elmentek asz osztályunkból egy hatosztályos középiskolába, ráadásul a város egyik iskoláját be is zárták. Ezért öt új osztálytársunk van.  Illetve szerencsére megmaradt az emelt csoport Angolból!


Új tantárgyak:

Hetedikben három új reál tantárgy jött be ez ugye a kémia-fizika--biológia trió. Nekem egyik se a szívem csücske de valahogy csak kibírom őket.




Egyéb:

Aki követ a Twitteren azt tudja aki nem annak elmondom: a Médiatáboros cikkem megjelent egy újságban, amit a táborvezető szerkeszt. Ez egy ilyen reklámújság ami Gödöllőn és Veresegyházán jelenik meg. a cikket kicsit kijavították, innen letölthető pdf formátumban.



Nos egyenlőre itt ennyi ha majd még lesz valami olyan amit érdekesnek találom azt leírom :)

Happy Birhtday bendeblog

2009. július 15.

Ekkor épp az unokatestvéreméknél voltam Piliscsabán. Egy előzetes elhatározásom alapján itt írtam meg életem első blogposztját . A Twitteről írtam ahová akkortájt regisztráltam fel. Nagyon kezdetleges volt az egész bejegyzés de legalább az enyém volt. Az első leütés óta voltam videószerkesztő, cikkíró próbálkoztam képregényeket és borítókat kreálni sőt egy könyvbe is belekezdtem kétszer, ráadásul néhány novellám is született amikre nem vagyok túl büszke.
Körülöttem is sok dolog megváltozott. Rengeteg helyen utaztam, szereztem és elvesztettem barátokat, nevettem, sírtam elégedett és elégedetlen voltam.Voltak projectek amiket sikerült megvalósítanom és voltak amiket nem.


Számomra ez volt az elmúlt két év. Nagyon szépen köszönöm, hogy velem tartottatok eddig! Én folytatom amíg tudom!


Czékmán Bendegúz

Nagykovácsi Médiatábor- Élmébeszámoló

Egy vallomás: én eddig szinte csak szar táborokban voltam. Volt ahol a táborvezető víziszonyos volt (vitorlás tábor) másutt 90 gyerek nyomorgott négy nevelővel, rohadt kicsi helyen(kosártábor)és még sorolhatnám. Viszont a legutolsó tábor címszavakban valahogy így fest: jó, isteni, fenomenális,megismételhetetlen, elképesztő,lehengerlő. Ez pedig nem más mint a Médiatábor Nagykovácsiban. Ha érdekel, hogy milyen volt ez a csodálatos tábor kattints a Továbbra!

Summertime

Ismerjük el jó dolog a harminc fokos meleg. És nem csak azért mert kinyitnak a strandok és a jó jányok egyre lengébben kezdenek öltözni. Hanem egyszerűen azért mert a nyár beköszöntével mindenkinek jobb kedve lesz. Mert hiába van télen karácsony ami papíron a szeretet meg békesség ünnepe, ismerjük be, sokszor szívesen borítanánk szeretteinkre  a karácsonyfát, csupán azért mert kint szar idő van ( ezmeg ugye meglátszik a közérzetünkön is). Ezzel szemben mikor jön a jó idő van mindenki türelmesebb, jobb kedvű(elég  csak egy április végi postomra nézni) és minden más ami a jó szinonimája.És bármi történjen ez így lesz(reméljük)

Nyomoztunk Budapesten!

ÉS igen, már megint sikerült régen posztolnom valami értelmeset(vagy bármit) Nemrég említtettem, hogy a nővéremmel voltunk a Krimiestek által szervezett nyomozáson majd egy hónapja. Most erről olvashatjátok kis beszámolómat!



Tehát április 9-én felkerekedtünk nyomozni. Az első nyomot a krimiestek.hu oldalán találtuk:

Hogyha az Andrássy út korábban kezdődne,
Az egyes szám alatt belvárosi tér lenne.
A tér sarkában üvegek és rajtuk évszámok
Futnak össze ott, ahol a bilincset találod.


Ugye ez a Gödör mögötti évszámos táblára utal. A tér sarkánál megtaláltuk az első bilincsre felfeszített nyomot:

A nyomozás folyamán ki kellet deríteni ki? mivel? hol?mikor? Miért ölte meg Czikár Róbertet.  Ezután rengeteg elgondolkodtató logikai, szövegértési feladványt kellet megoldanunk, és emígyen jutottunk közelebb a megfejtéshez. Volt, hogy az Operaház köveit kellet összeszámolnunk, a Bazilika építőinek nevéből kellet kiraknunk egy szórejtvényt, össze kellet számolnunk a Nagymező utcai Hofi szobor fogait vagy egy József Atilla szobrot kellet megkeresni. Aztán a megfejtéseket elküldhettük emailben aznap 19 óráig, vagy akár az utolsó helyszínen(Vörös Oroszlán) kiállított laptopról.

Nekem kifejezetten hasznos volt ez a nyomozás mert például az életben  láttam közelről a Bazilikát(nem röhög) illetve különösebben sokat az Andrássy úton sem sétáltam. 

Egyébként rengetegen voltak a nyomozáson minden korosztályból. Mondjuk nem igazán értem hogy, három nyolc évesnek ebből mi a szórakozás,(később láttam a facebookon, hogy az anyjuk arra kérte a szervezőket, hogy HÁRMUKNAK állítsanak össze külön nyomozást) de mondjuk volt egy egész felső évfolyamos osztály. Sőt 60 feletti nénikéket is!

Egy szó mint száz nagyon élveztem a nyomozást. A Krimiestek, látva a töretlen lelkesedést, két hetente készít ilyen rendezvényt. Igaz az utóbbi kettőért már 14 év felett 200Ft kell fizetni(arra kíváncsi vagyok, hogy szedik be ezt a pénzt) de szerintem bőven megéri. A következő nyomozásuk május 14.-én lesz, amiben a sluszpoén, hogy aznap én is Pesten fogok tartózkodni. Kitudja, talán erre is elmegyünk! :)




A képekért köszönet a nővéremnek! 

Be happy

Mindenkinek szokott szar kedve lenni. Velem sajnos ez ezidáig így volt. A f** tudja miért de igencsak szar volt a hangulatom. Néhány napja azonban, teljesen váratlanul rám tört a megmagyarázhatatlan jó kedv. Egész nap mosolygok, életvidám vagyok, és fizikailag is jobban érzem magam. De nem tudom ez miért ilyen hirtelen jött. Remélem nem hirtelen múlik majd el.

A hangulatomat Bob Marley mester Don't worry be happy című száma jellemzi leginkább :)

Be is linkelem, hogy nektek is legyen jó kedvetek.

Magashegyi Underground - Kocka rap

Filozofáljunk

Kínában egy vízhordónak volt két nagy cserépedénye. Annak a botnak egy-egy végén lógtak, amit a nyakában hordott. Az egyik edényen volt egy repedés, míg a másik tökéletes volt, és még akkor színültig volt vízzel, amikor hazaértek. Míg a megrepedt edényből a pataktól a házig tartó, hosszú séta alatt a víz fele elfolydogált. Így ment ez két teljes évig. A vízhordó nap, nap után másfél edény vizet szállított a házba. Természetesen a tökéletes edény büszke volt a teljesítményére, és tökéletesnek érezte magát. De a szegény törött cserép szégyellte tökéletlenségét, és nyomorultnak érezte magát, és úgy gondolta, gazdája is elégedetlen vele. Ezért két év keserűség után egyik nap megszólította a vízhordót a pataknál.
- Szégyellem magam, mert a víz szivárog egész úton hazafelé.
A vízhordó így válaszolt a cserépnek:
- Észrevetted, hogy a virágok az ösvényen a te oldaladon teremnek, míg a másikon nem?
Ez azért van így, mert én mindig tudtam a hibádról, és virágmagot szórtam az ösvénynek erre az oldalára. Minden nap te locsoltad őket, amíg visszasétáltunk. Két éve leszedem ezeket a gyönyörű virágokat, hogy az asztalt díszítsem velük. Ha nem lennél olyan, amilyen vagy, akkor ez a gyönyörűség nem ragyogná be a házamat. Mindenkinek megvan a saját, különleges hibája. Mi mindannyian törött cserépedények vagyunk. De ezek a hibák teszik az életünket érdekessé és értékessé. Csak el kell fogadnunk mindenkit olyannak, amilyen, s meglátni bennük a jót.


Ezt rip911 írta a blogján. Ez egy hatalmas igazság. Csupán egy a bökkenő. Az ember talán jogosan vagy nem jogosan ilyenekbe nem tud belegondolni amikor kell. Hisz az ember az ilyeneket nem ép akkor szűri le mikor bajban van. Én is próbálok így viszonyulni a dolgokhoz mikor éppen szar. De az ember csak utána vagy előtte tud így vélekedni a dolgokról. Ezzel nincs semmi baj. Nem az az optimista aki, mikor a fejéhez nyomnak egy pisztolyt azt mondja, hogy biztos megkegyelmez neki a támadó. És nem az az aki nem gondolkodik előre, merhogy úgyse lesz semmi baj. Nem mondom, hogy nem a mának kell élni. Én sohasem gondolok arra, hogy mi lesz a Földel ötven év múlva. Anya szokta azt mondogatni nekem "a bajjal ráérnünk akkor foglalkozni amikor bekövetkezik". Van benne igazság annyi szent. Ha ötven év múlva a Föld meghal akkor még van ötven évünk. Ennyi. Ezt csak egy példának hoztam fel, lehet ennél kisebb volumenű dolgokban is gondolkodni. De néha nem árt reálisan látni a dolgokat. Nem elég arra gondolni, hogy öt éve múlva úgyis az enyém lesz az a lány. Most kell érte tenni és akkor lehet, hogy öt év múlva miénk lesz az a lány. Ha elgondolkozunk azon, hogy akkor optimistának, reálisnak vagy pesszimistának kell lennünk, akkor rájövünk, hogy egyik se jó ha túlzásba visszük, de ezt a hármat nem lehet vegyíteni.

És akkor, hogy gondolkodjunk?

Talán azzal járunk a legjobban ha sehogy.

Vagy mégsem?

Bonyolult.

Hey, már megint rég postoltam valami értelmeset.

Utolsó bejegyzésem óta jó pár dolog történt velem. Belekezdtem életem 8. blogjába Andor barátommal akit a twitteren keresztül ismertem meg. Majd valamikor megejtünk egy személyes meetinget is.

Már több mint egy hónapja használom az új telefonomat. Még mindig vannak funkció amikre még csak most jöttem rá.(általában a júzerek okostelefonjuk képességeinek 70 százalékát ki se használják, legalábbis a twitteren Urgod ezt írta) Amúgy rengeteget nyomkodom,sokak szerint túl sokat is. De amit én megkapok avagy megveszek azt ki is használom.

A twitteren már több mint 1400 twittet írtam és 119 követőt szereztem. Ez mondjuk csak nekem nagy szám mert 2009. május óta(előbb kezdtem mint a blogolást) vagyok fent a twitteren(életem első blogbejegyzése is erről szólt) tehát már ildomos lenne hogy vagy negyvenezer csiripelésnél járjak, igaz csak kb december óta vagyok nagyon aktív. Négy hónap alatt ezerkétszáz twitt az nem is annyira szar.

Voltam a krimiestek által szervezett Mozdulj ki és nyomoz rendezvényen. Erről azon nyomba írok amint Gigi átküldi a képeket.

Elkezdtem játszani a Minecraft nevű játékkal. Ennek annyi a lényege hogy bármit építhetsz kockákból. De erről majd máskor és máshol.

Rengeteg ötletem van, hogy miről írhatnék, és most rá is érek.


Ezt a bejegyzést onnan írom ahol másfél éve elkezdtem blogolni. Tényleg elég durva számomra belegondolni, hogy lassan másfél év telt el az első post óta.

Katy Perry - Firework

Mennyiszer tudom ezt újrahallgatni.

The best DJ

Ettől mindig libabőrös leszek

Ki vigyáz az Őrzőkre?

És igen, elolvastam  Alan Moore és Dave Gibbons zseniális "képregényét" a Watchment. Ha érdekel a véleményem erről a remek alkotásról kattints a Tovább gomra

Az Angry Birds és a nemzetközi helyzet esete

Fucki'n Lie

Mennyire nem illik most ez a szám a hangulatomhoz

Borderlands Soundtrack (Intro Song)

J!NX : Minecraft™ Collection

J!NX : Minecraft™ Collection

Minden Minecraft buzinak(azaz nekem is) kötelező vétel egy ilyen póló